Szekszárdi borvidék
A szekszárdi történelmi borvidéket gyakran szokás úgy említeni, mint a lágy vörösborok földjét, mely három táj ölelésében, mint gondos szülő nevelgeti a rajta hordott szőlőtőkéket.
Évezredes hagyományok
"Liba pastori, bibe, vives" - így fordították latinra a 19. század régészei azt a görög feliratot, amely egy sírban talált üvegvázán állt. A felirat jelentése: " Áldozz az Úrnak, igyál, s élni fogsz". A lelet egy Krisztus utáni 4. századból származó, 110 mázsás, fehér márványból faragott ókeresztény szarkofággal együtt került elő. A szarkofág egyik oldallapjára egy kettős kehelyből elágazó termő szőlőtőkét vésett a kőfaragó, 13 levéllel és 4 fürttel. A régészeti szempontból igen értékes lelet is bizonyítja hogy a borkészítésnek évezredes hagyományai vannak azen a tájékon.
A szekszárdi borvidék elsősorban vörösborairól híres, de termelnek itt fehérborokat is, melyek többnyire telt, ugyanakkor lágy, illatban és ízben kifejezetten fűszeres borok. A borvidék borait egyedivé teszi, az elsősorban az itteni löszös, 10-30 % mésztartalmú talaj, mely lágy, hamarabb érő borokat ad.